Az antibakteriális szermaradékok élelmiszerekből történő kimutatási lehetőségeivel foglalkozó sorozatunk második, befejező részében a leggyakrabban alkalmazott mérési módszereket ismertetjük. A jelenleg elterjedt technikák előnyei és hátrányai mellett a területen várható fejlődési irányok bemutatásával foglalkozunk.

Vizsgálati módszerek áttekintése

A módszerek másik nagy csoportját az ún. megerősítő, vagy döntő modszerek képezik. A megerősítő módszerek teljes, vagy kiegészítő eredményeket szolgáltatnak, melyek alapján egyértelműen azonosíthatók és amennyiben szükséges mennyiségileg is meghatározhatók a vizsgálandó komponensek.

Felmérő (screening) módszerek

Az antibiotikum maradékok élelmiszerekből történő kimutatásához alkalmazott felmérő (screening) jellegű módszerek között széles körben elterjedtek az ún. „bioassay ” technikák. Az e területen alkalmazott legtöbb bioassay teszt elvi működési alapját az antitest megkötési képesség adja, melynek következtében sokuk alkalmas lehet a legkülönfélébb élelmiszerekből akár ng/g koncentrációtartományban is kimutatni a meghatározni kívánt alkotót. A bioassay módszerek ugyanakkor általában csak egy alkotó kimutatását célozzák meg, mert a legtöbb esetben túlságosan specifikusak ahhoz, hogy alkalmasak legyenek több, egymástól eltérő komponens kimutatására.

A bioassay tesztek kivitelezése különböző megjelenési formákhoz köthető. Ezek közül legfontosabbak a bioszenzorok és a „microplate” technikák, bár egyéb megjelenési formák (pl.: „dipstick”) szintén kaphatók. E módszerek csupán fél-kvantitatív eredményeket szolgáltatnak és jellemző hibájuknak tekinthető a többi módszerhez viszonyítottan gyakrabban előforduló fals-pozitív eredmény. Mindezek mellett, előszeretettel alkalmazzák őket érzékenységük, gyorsaságuk, valamint kedvező áruk miatt.

A legnagyobb hátrányuknak az tekinthető, hogy bizonyos esetekben munkaigényes mintaelőkészítési műveleteket kell végrehajtani annak érdekében, hogy a mintából eltávolítsák szenzor felületén a nem specifikus kötéseket eredményező, zavaró mátrix-komponenseket. Tehát az analízishez szükséges rövid 5-10 perces idő ellenére, e módszerek hátrányaként róható fel, hogy az eredmények érvényességének megítéléséhez minden körülményt figyelembe venni képes, szakértelemmel rendelkező munkaerőre van szükség. Ebből adódóan a bioassay módszerek további elterjedését az segítheti majd, ha a jövőben megbízhatóbb, robosztusabb megoldásokat fejlesztenek ki, melynek következtében valóban egy egyszerűen és gyorsan alkalmazható módszer nyerhető.