Az élelmiszerekben előforduló antibakteriális szermaradékok élelmiszerbiztonsági kockázatot jelenthetnek a fogyasztók egészségére nézve. Megfelelő tanulmányok hiányában nehezen ítélhető meg a negatív hatásuk pontos nagysága. Az ugyanakkor megállapítható, hogy jelentős szerepük lehet az antibiotikum-rezisztens baktériumok megjelenésében és terjedésében. E komponensek megbízható kimutatása tehát kulcs fontosságú az élelmiszerbiztonságot szolgáló analitikai mérések között. Ezt jelzi az a tény is, hogy a rájuk vonatkozó Európai Uniós szabályozásban nem csak határértékeket állapítottak meg, hanem ezek mellett meghatározták a kimutatásukat célzó analitikai módszerekkel szemben támasztott követelményeket is.

Ebben a két részes írásban a nemzetközi tudományos irodalomban megjelent információkra alapozva kívánunk általános áttekintést adni az e területen alkalmazott, mai korszerű analitikai módszerekről. Az első részben a terület általános áttekintése mellett, a mintaelőkészítés lépéseivel foglalkozunk.

Az antibakteriális szerek között találunk szintetikus és természetes szereket egyaránt. Az utóbbiak közül a legismertebbek az antibiotikumok. Ezek baktériumok és mikroszkopikus gombák által kis koncentrációban termelt olyan molekulák, melyek egyéb mikroorganizmusok tenyészését gátolják. Szigorúan véve, az antibiotikumok öt csoportba sorolhatók, úgymint penicillinek, tetraciklinek, makrolidek, aminoglikozidok és amfenikolok. Ugyanakkor manapság az antibiotikum szó gyakran az antibakteriális szerek szinonimájaként szerepel, és ebből adódóan egyaránt ide sorolják a szintetikus hatóanyagokat (pl.: nitrofuránokat) és a nagy molekulatömegű peptid antibiotikumokat is. Ezek az említett komponensek képezik az élelmiszerekben legtöbbször detektált állatgyógyászati szermaradékokat.

Az antibiotikumok állatgyógyászati alkalmazása az 1950-es években kezdődött és még ma is eléggé elterjedt. E szerek alkalmazása kettős céllal történik: egyrészt betegségek kezelése érdekében, másrészt növekedési serkentőszerként használják őket. Európában 1996-ban mintegy 10200 tonna antibiotikumot használtak fel, melynek körülbelül a fele állatgyógyászati céllal és növekedés serkentőként adagolt szer volt. Az Európai Állategészségügyi Szövetség (FEDESA) 1999-es közlése szerint pedig az (akkori) EU-ban mintegy 13288 tonna antibiotikumot használtak fel, melynek 65%-a humán gyógyászati céllal, 29%-a állatgyógyszerként és 6%-a állati növekedésserkentőként került felhasználásra. Mivel mostanra viszont majd mindegyik növekedésserkentő betiltásra került az EU-ban, mindössze négy komponens maradt a takarmányadalékok e kategóriájában. Ez némiképp magyarázatot ad az antibiotikumok állattenyésztésben való alkalmazásának, humán felhasználáshoz viszonyított visszaesésére.