Tekinthetjük ezt a tendenciát a kémiai szennyezőanyagok visszaszorítására való ösztönzésnek is?

Igen, a kémiai szennyezőanyagoknál, 3-5 évenként megismételt monitoring felmérő vizsgálatokat végeztet az EU is, és nagyon figyeli, hogy melyik határértéket lehet csökkenteni, a felmérési szintek alapján.

Ez azt jelenti, hogy ha nagyon kevés túllépés volt a korábbi időszakban, akkor ez alapján csökkenthető az adott határérték?

Igen, mert ehhez azt is tudni kell, hogy a határérték azt jelzi, hogy ez a legmagasabb szint egy adott élelmiszerben, mely biztosítja, hogy az összes élelmiszerrel a szervezetünkbe jutó szennyezőanyag mennyisége nem haladja meg a megengedhető vagy tolerálható bevitelt.
Ha teljesíthetők az alacsonyabb szennyezettségi szintek, akkor természetesen ezeket kell előírni.
Ugyanakkor a folyamatos határérték csökkentés miatt felvetődik az a probléma, hogy nagyon sok szegény ország, ahol a megfelelő berendezésekkel, laboratóriumokkal nem rendelkeznek, nem nagyon tud mit kezdeni ezekkel a határértékekkel. Ezért panaszkodnak ellene.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy vannak olyan szennyezőanyagok, ahol a határérték toxikológiai alapon születik. Tudjuk, hogy mennyi a megengedhető napi bevitel, milyen élelmiszerekben fordulhat elő a szóban forgó szennyeződés, mennyit fogyasztunk ezekből az élelmiszerekből és úgy állapítjuk meg a határértékeket, hogy a megengedhető bevitel tartható legyen.
Állatgyógyszer maradékok esetében pl. mindig így számolnak. Ismert, hogy mennyi tej, mennyi hús, belsőség, méz stb. az átlagos fogyasztás és az azokban előírt határértékekkel kell biztosítani azt, hogy ne haladjuk meg a megengedhető napi bevitelt. A korábban említett környezeti szennyezőknél, dioxinoknál, vagy kadmiumnál ez a biztonság nincs meg.

„...például dioxinok esetében
minden molekula ellen harcolni kell”

Ezeket a napi élelmiszerekkel szinte abban a nagyságrendben fogyasztjuk, mint ami még éppen elviselhető. Ezért van az, hogy például dioxinok esetében minden molekula ellen harcolni kell és mindenképpen csökkenteni kell az embereknek az élelmiszerek útján történő expozícióját, mert nagyon szűk a biztonsági mezsgye, a tényleges fogyasztás, és a még elviselhető mennyiség között.

Ez végszónak is kitűnő. Köszönöm szépen a beszélgetést!

2007. december 18.

Az interjút készítette: Dr. Abrankó László, az elelmiszervizsgalat.hu portál szerkesztője