Kjeldahl-féle nitrogéntartalom meghatározáson alapuló fehérjevizsgálatnak hosszú időre visszatekintő története van az analitikai kémiában. Johan Kjeldahlnak, mint a Koppenhágától nem messze fekvő Carlsberg laboratórium vezetőjének az volt a feladata, hogy tudományos alapossággal vizsgálja a sörkészítés folyamatát. Ennek során a malátakészítéskor vizsgálni kívánta a fehérjék mennyiségét, ezért kidolgozott egy nitrogén meghatározási módszert, mely gyorsabb és pontosabb volt, mint az akkoriban rendelkezésre álló technikák. E módszer további előnye, hogy végrehajtható volt a rendelkezésre álló egyszerű eszközökkel és nem igényelt különösebb szakértelmet.

Johan Kjeldahl saját módszerét elsőként 1883-ban, a Dán Kémiai Társaság összejövetelén mutatta be. Azóta a Kjeldahl-módszerként világszerte ismert módszert az idők során többször finomították, de a mai napig széles körben alkalmazzák például hús, takarmány, szennyvíz, talaj és egyéb mintákon.

Mi is az a Kjeldahl-módszer és hogyan hajtsuk végre?  Ezzel foglalkozik a témát érintő íráusnk elő része. 
(a következő részben az alkalmazott berendezésekről, eszközökről lesz szó)

Az élelmiszerekben megtalálható fehérjék rendkívül összetettek és változatosak. Egy termék összes fehérjetartalmának meghatározása többféleképpen is történhet. Az általánosan alkalmazott módszerek a fehérjék legtöbbjére egységesen jellemző tulajdonságok mérésén alapulnak. Ilyen lehet  például a minden fehérjében megtalálható peptid kötés, vagy a színezék-megkötő képesség vizsgálata.

E módszerek közül, a legelterjedtebb nitrogéntartalom meghatározáson alapuló eljárások azt a tényt veszik alapul, hogy az élelmiszerekben megtalálható szerves kötésben lévő nitrogén döntő többsége fehérjékből származik és eloszlása a fehérjékben kellően homogén.

Az élelmiszerek többségében a víz a legnagyobb arányban megtalálható összetevő. Mennyisége azonban széles határok között mozog, vannak egészen alacsony víztartalmú élelmiszerek is.

Az élelmiszerek víztartalmának meghatározása több szempontból is alapvető, fontos mutató, hiszen befolyásolhatja mikrobiológiai, biokémiai stabilitást és hatással van az érzékszervi tulajdonságokra is. Emellett a víztartalom analitikai szempontból sem lényegtelen paraméter, ismerete az élelmiszerek egyéb összetevőinek meghatározása során segítheti az analitikust a megfelelő mintaelőkészítési és vizsgálati módszer kiválasztásában.